A mai nap folyamán két meglehetősen ismert, kivételesen shounen animével foglalkozom: az egyik a Fullmetal Alchemist, a másik pedig az InuYasha :D Gondolom mondanom se kell melyik-melyik, de azért egy kis körítés kell a véleménykifejtéshez, nem? ;)))
Fullmetal Alchemist, anime (1x51 rész+1x64 rész): A történetről úgy hiszem túl sokat nem kell mondanom. Két évad készült belőle, de a kettőnek semmi köze egymáshoz! Bár a BT-ben kissé tovább mennek, mint a Bölcsek Kövésben. És, ami számomra meglehetősen fura volt, hogy a második feldolgozás manga hűbb lett, mint az első! Ki érti ezt? O.o
Tehát az alapsztorink: adott két tesó, akik vissza akarták hozni anyjukat a halálból, de ez nem sikerült nekik, ezért az idősebbik, Edward, elvesztette az egyik kezét és lábát, míg Alphonse, a fiatalabbik, az egész testét. Jó felállás eddig, hm? ;)
A félresikerült transzmutáció (ezt nevezzük mi humánosan csiri-birinek) során Ed hozzákötötte öccse lelkét egy páncélhoz, hogy azért az már mégse vesszen el. Itt éppen kapóra jött, hogy ömlött a kezéből és lábából a vér, mert simán tudott rajzolni egy alkimista kört (ötágú csillag egy karikában), amivel ezt a "visszacsatolósdit" egy épp útba eső páncélhoz megtehette! Ezután persze ő összeesik, Al meg nem érti mi van, amikor csak azt hallja, hogy visszhangzik a hangja. Meglátja vérben fekvő bátyját és nem is törődve az egyéni szocproblémáival felkapja azt és rohan is a szomszéd kislányhoz, hogy automailt (robotvégtag) csináltasson tesójának. Hát nem rendes? Én nem tudom Nee-chan mikor csinálná meg ezt. Lehet megtenné bár, miután kétszer elájul a véremtől! O.o
Közben a háttérben figyel a jó öreg, perverz Mustang ezredes, aki majd később Ed főnöke lesz, mikor az alkimistáskodni akar. Ezt felfoghatnánk úgy, mint nálunk anno a kötelező hadbavonulást, azt a tényt leszámítva, hogy alkimistáskodni nem kötelező ;)
Közben persze a két tesó keresi a Bölcsek Kövét, amivel visszanyerhetik eredeti formájukat, de útjukat állják a gonosz kimérák (ember és állat keverékek) és homunculusok (az első évadban a félresikerült transzmutáció melléktermékei, a másodikban valami egészen más, amit még a mai napig nem fogtam fel teljesen)! A kimérák néhánya majd Edék mellé áll, amikor kiderül, hogy a Führer is homunculus, de a vezetőjük, Kapzsi, aki nem mellesleg homunculus meg azért harcol Eddel. Persze Ed le is győzi, mint a másik hét homunculust! Vagyis majdnem mindet, mert szerencsére az én kedvencem, Irigy pl. túléli^^
Az első évadban a vezetője a homunculusoknak egy Dante nevű nő, aki nem mellesleg... nem! Ez már nagyon Spoiler lenne O.o
Tehát: a második évaddal elég sokban hasonlítanak, de annál többen különböznek! S míg az első jobban az eseményekre (harcok meg ilyesmi...) megy, addig a második már a történet érzelmes oldalát is hangsúlyozza. Nekem épp ezért tetszik az jobban, viszont grafikai szempontból ez a gázabb! Az első évad sokkal szebben van megrajzolva és még a zenék is jobbak.
Összesítve egy nagyon izgalmas kis shounenről van szó - igen, végre nem shoujo műfajról áradozok xDDD - mindenkinek ajánlom :)
InuYasha, anime (több, mint 100 rész): Én általában úgy vagyok az animékkel, hogy ha valamiből mondjuk 20-nál több rész van, azt én mihamarább megunom és ezt többnyire meg se szoktam nézni. Ez alól persze vannak kivételek, mint pl. a Mew Mew Power, a Nana - vagy épp pont az InuYasha, de még sorolhatnám. Nos: kijelenthetem, hogy ez megunhatatlan! Vagyis véleményem szerint. A szereplőkről elég sokat tudunk meg, de mindig dukál hozzájuk az újabb epek során új és új tulajdonság, sötét múlt, tragikus családi háttér vagy ilyesmi, ezért ez többnyire egy nagy körforgásnak minősíthető, amiben újabbnál újabb gonoszok vannak. De ezek csak ilyen mellékgonoszok, mert a fő-fő-fő-főgonosz, Naraku az általában csak a háttérből figyel és rángatja a szálakat. Már egy idő után te is belezavarodsz, hogy mikor van köze mihez és mikor van beleszólása mibe. Nehéz követni, tudom, de őt is!
A gonoszok és jók mellett vannak ilyen semlegesnek minősíthető szereplők, akik fél lábbal amúgy mégis a gonosz kategóriát erősítik és hébe-hóba meglepik főhőseinket egy-egy bravúros megjelenéssel majd csatával.
De lássuk az alapsztorit!
Noha a történet egyesek szerint shoujo-nak mondható, mégis shounen-nek van feltüntetve. Ez nem véletlen, ugyanis csak minden 5.rész ilyen szerelmetes! A többiben éppen harcolnak. Ja, és a legjobb: amikor InuYasha, a főhős harcol a barátai és az ellensége barátai a háttérből kommentálnak. Hogy lehet ilyenkor beszélni, te jó ég?! Én kb. csak lesnék ki a fejemből xD De ez kell bele, mert növeli a feszültséget!
Ó, hoppá, eltértem: tehát! Adott egy Higurashi Kagome nevű lány, aki öccsével épp a macskát keresi a családi szentélyben a 21.századi Tokyoban. Mikor a cica megkerül Kagomét egy százlábúszellem berántja a kútba és a feudális Japánban köt ki! Itt találkozik a félig szellem InuYashával, akivel eleinte nem felhőtlen a kapcsolata, de ez csak a 4. vagy 5. részig tart. Onnantól kezdve egyre jobban összebarátkoznak, majd később eljutnak a több, mint barát, de kevesebb, mint szerelem kategóriába, ahonnan a következő ugrás a halálosan szerelmes zóna. Ezalatt az idő alatt persze csatlakozik hozzájuk egy pár új arc: egy rafinált rókaszellem, egy perverz szerzetes és egy Iron Lady szellemirtó. Ők keresik a Négy Lélek Szent Ékkövének szilánkjait, amit Kagome a harmadik részben összetört!
Keresés közben szereznek egy pár ellenséget, mint pl. Sesshomarut - InuYasha bátyját, és Kikyot, InuYasha zombi szerelmét. Na, jó, nem zombi, de élőhalottnak élőhalott! Minden esetre épp miatta fog kialakulni szinte azonnal egy szerelmi háromszög. De ha jobban figyelünk a történet végére már egy szerelmi sokszög lesz ebből a háromszögből! x)
Ó, és kisvártatva megjelenik a főellenség is, Naraku, ugyebár...
Innentől kezdve már minden kerek és perec, mehetnek keresni-kutatni az ékkő darabjait! :D Így ennyi.
Nos, grafikai szempontból nem épp a legjobb, mert még meglehetősen régi anime, de azért a főgonoszok igen szépen vannak kidolgozva. A jó arcok meg kicsit trehányabbul, na de mit számít? :D
Izgalmas, kalandos, harcolós - és ezek szerint shounen. Megér egy próbát! :)
Így ezt tudtam mára összefabrikálni. Majd igyekszem a következő adaggal ;) Ha már ennyit szenvedtem a dizivel akkor ez a legkevesebb, nem? :O NA PÁPI :)))
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése