I am sorry! xD
by ♦Kitty Sama♦
Sziasztok fiúk-lányok! Nagyon sajnálom, de nincs kedvem tovább írni a Halállistás sztorit... xD meguntam, mert sose írtok véleményt az e-mailemre... de persze nem vagyok haragtartó, de ha nem tudom, hogy olvassátok, akkor minek? Amúgy úgy döntöttem, hogy innentől a novellák híve leszek és a múlt hét végén volt egy osztálykirándulásunk. Én meg persze szokásomhoz híven: ihletet merítettem belőle az 1. novellámhoz!! E/1-ben írtam... dx A lényege:
Veszélyes kirándulás
A héten Megumy tanárnő bejelentette, hogy szombaton osztály kirándulásra megyünk valami egészség programra. Szívsz vagy élsz? című projekt szerűség. A mi osztálykirándulásunkat, amit eredetileg maga az osztályfőnök ötlete volt a szüleink lemondták, mert senki sem áll úgy anyagilag, ami viszont elég érdekesen hatott a közérzetünkre, mivel tavaly és azelőtt meg még sorolhatnám... egy csomó megtakarított osztálypénz köddé vált.Hogy hova tűnhetett azt még talán maga az igazgató se tudja, vagy csak nem akarja tudni. Na, de legalább a mi kedves és okos Megumy igazgató helyettesünk kárpótolt minket az események végett...
Korán reggel 7.30-kor már lent kellett lenni az álruház előtt, mert elvileg háromnegyedkor indul a buszunk. Az osztályban 18-an vagyunk, de ebből csak 10-en mentünk el.
Én a buszon Sennával ültem. Ő vele valahogyan mindíg nagyon kijöttünk! ♥ Kb 8 óra lehetett amikor elindultunk.
- Hanako? Kérsz chipset?
- Köszi most nem.
Igen. Ez a Hanako történetesen én vagyok. Az út lassan kiért a teleperől és egy erdős résznél mentünk a busszal, ahol az osztályfőnök is ott volt. A neve Nami tanárnő. Egész jó fej leszámítva a negatív oldalát, vagy azt amikor engem feleltet. Ahogy haladtunk egyszer csak elsötétült minden. Mindenki nagyon megilyedt a lányok sikítozásba fogtak kivéve engem és Sennát. Mi dermedten néztünk előre a sötétbe. Egyszer csak a buszunk nagyot zökkent és hirtelen levágódott az útról. Egy ködös kietlen tájon tértünk magunkhoz, de a buszt senki nem akarta elhagyni, mert nem értették mi ez az egész...
- Meg fogunk halni?
Kérdezte Hachiko remegő hangon. Erre egy megnyugtató ám mégis ijesztő választ kapott:
- Nem.
Luna volt az. Ő az osztályban a leg vakmerőbb lány. Senna és én hátrafordultunk, hogy felmérjük a helyzetet. Mindenki remeg és fél. A telefonokat nyomkodják, de hiába. Senkinek sincs térerő! Mi ez az egész?
Tekintetem most az ablakra vándorolt ahol vérfagyasztó pillanatképet vettem észre. Egy vörös szempár ragyogott a busztól nem messze lévő bokorban. Kérdőn ránéztem Sennára, aki csak ennyit mondott:
- Te jó isten!
Az... hát! Mondjuk ettől többet vártam, de mit tehetnék? xD Mindenki rátapadt az ablakra és azt is kiszúrtuk, hogy ez a valami nagyon fura hangot ad ki. Mi ez? Egy mutáns?
- Nyugodjatok meg gyerekek! Ez lehet, hogy csak a fénytörés, vagy egyéb hallucináció.
Ez se valami biztató! Miért hallucinálná mindenki ugyanazt? A vörös szempár egyszerűen eltűnt... fél perc múlva Kaito (aki az osztály nagymenőjének hiszi magát) gondolt egyet és kiment a buszból. Az osztályfőnök hiába akadékoskodott, a fiú nem váltott irányt. Egyszeriben csak felvillant egy nagy csúnya szörnyeteg, akinek vörös szeme volt. Az volt az! Az ami a bokorba volt.... olyan mintha egy sáska kereszteződött volna egy nagy kutyával és van benne egy kis madár feeling is. Mindenki rohadtul megilyedt és csak azt kiabáltuk, hogy:
- Kaito! Kaito! Gyere vissza! Gyorsan!
De késő volt... a szörnyeteg a szemünk láttára nyelte le egyben barátunkat (már akinek). Erre nagyot nyeltünk és mindenki sírni, sikítozni és "Úr Isten!" - ezni kezdett. A szörnyeteg a buszt rántotta fel és elkezdte rázni, mint valami csörgőt. Nagyon félelmetes volt! Már a hányinger kerülgetett minket amikor végre valahára letette a járgányt a talajra.
Most mi legyen? Faljon fel mindenkit oszt' ennyi volt? De én még élni akarok! És ezzel szerintem nem vagyok egyedül... xD
Egy pillanat erejéig a szörnyeteg eszeveszettül üvölteni kezdett és rázta a fejét. Vagy milyét! Majd megállt. Eltelt úgy kb 3 perc és vadul öklendezni kezdett. Mint aki hányni akar! Ki is jött... Kaito egyben volt! Csak egy kissé nyálasan... ekkor mindenkinek elszállt egy kicsit a félelme és csak annyit mondtunk:
- Fúúúújj!!!!! -_-"
Kaito lassan szédelgett vissza a buszra. A szörny ezek után meggondolta magát és elment. Még egy fél óra hülledezés, "élmény" beszámoló és utánna mindenki békésen falatozni kezdett... egy jó óra kellett, hogy meggyőződjünk arról, hogy elment a szörny és remélhetőleg nem jön vissza.
A kiránduláson mindenki végig Kaiton röhögött. Még Yuki is! Aki a barátja. Ja, és ők együtt vannak. Igen! Ők melegek... ugye milyen különc osztály vagyunk?
Este 6 körül indultunk haza. Az úton megint egy erdős résznél haladtunk és újra a ködös pusztán hajtottunk végig. Ezen az útszakaszon se szó, se beszéd nem volt.
Mikor visszaértünk ahhoz a bokorhoz, aminél a fura izét láttuk hirtelen ismerős hangok és bömbölések hallatszottak a távolból.
Egy seregnyi szörny jött elő az erdő méllyéről, zombi lovasokkal a hátukon. A szörnyek és némelyik zombi hasonlított arra amit induláskor láttunk.
A buszt körülvették. Mi rémülten néztünk jobra, balra, előre vagy hátra. De ekkor már betelt a pohár! Senna megszólalt:
- Na, most már eddig vagyok a rohadt szörnyektől! Gyere Hanako! Most jól beteszünk nekik!
- Oké!
Bólintottam elszántan és követtem barátnőmet a kijárat felé. Ekkor A többiek:
- Csak óvatosan!
- Lehetőleg élve gyertek vissza!
- OKÉ!
- Hát... próbálkozni lehet...
Azzal kitárult az ajtó és leléptünk a ködös aszfaltra, ami néhol süppedős, néhol mocsáros volt. Ránéztünk a szörnyekre és a zombi lovagokra, majd újra egymásra. Bólintottunk egyszerre. Egy röpke pillanat volt az egész: megigéztünk egy mágust, akit Hermelinnek hívtak (azért volt Hermelin, mert mindíg döglött hermelint evett dx). Ő volt a védő varázslónk. Sokszor segített: néha dolgozatnál eltűnni, néha komfliktusból húzott ki minket és gyakran a segítségünkre sietett ha bunyó volt.
Hermelin egy erős varázslattal kinyírta a lovagokat és azok lovait (vagy vmi osmilyát). Sorra pusztultak el és mindegyiknek a helyébe egy virág vált. A virágoknak irtó rohadt szaga volt.
Ezek után a mi mágusunk elbúcsúzott és visszatért saját dimenziójába.
Mi az osztállyal és Nami tanárnővel békésen, nyugodtan hazafurikáztunk és közben észre se vettük, hogy a szörnyek újjászületnek körülöttünk.
Innentől fogva soha többé nem mentünk arra a furcsa helyre, ami tulajdon képpen lerövidítette az eredeti út irányát kb. 10 percel.
Senna és én már csak nevettünk ezen az egészen, de fel se tűnt, hogy a zombi lovagok minden nap figyelemmel kísérik utunkat és csak arra várnak, hogy egyik este egyedül sétáljunk haza, majd bekössék a szánkat a lábunkal és a lábunkat a kezünkel majd szépen kiröhögjenek és szó szerint kóstolgassanak s lakomázzanak belőlünk.
De Hermelin úgyis megvéd minket!
Itt a vége, fuss el véle! Zombival vagy anélkül... nekem 8! xD
Na, hogy tetszett? Ez az 1. novellám. Amúgy a végére egy kicsit elfajultak a dolgok, de attól jó volt? :D BYE: ♥Lady Bird♥ alias ♦Szösszy-chan♦ (aki nem is szőke...)
2 hónap után ismét itt
by ♦Kitty Sama♦
Sziasztok! Sokak (na persze) örömére két hónap után újra viszatértem! xD És most egy sorozattal fogok indítani, ami kb. 3-4 részt vehet igénybe.
Nos ahogy látjátok most teljesen új az oldim és megígérem, hogy innentől rendesen írok! (Vagy nem??xD) Legalább is igyekszem...
Most megyek nyaralni, de visszük a lapit és majd írok! :D Becs szó!! :) És talán még ma felteszem az első részt... de ezúttal egy új irányzatot folytatok! A www.y8.com - on van egy olyan oldi h dress up és abban van a kedvenc anime-öltöztetőm és az 5 csajsziból áll... a kép alatt van a többi! Na és ők lesznek a főszereplők... de ezért rem nem haragszik majd az alkotó!! Ja és a többi szereplőhöz a google nyújtott segítséget... köszönöm h elolvastatok! BYE!!!
Éééés az alapsztori:
Van ugye az öt lány: Wendy, Kelly, Nina, Gwen és Kenedy... ők lesznek a főszereplők!!
Naszóvaltehátöm: *próbál időt húzni*
Reggel 6 körül járhat az idő. A nap sugarai kegyetlenül szűrődenek be a kis város minden lakójának házába. A füvön a harmat cseppek sorban csillanak meg mint holmi drága kő.
Az egyik helyi gimnáziumtól kb. 15 percnyi járásra egy fehér panelház második emeletén lévő ablak tárul ki és egy szőke lány bújik ki rajta. Tekintetével végigméri a terepet. Fáradtan kitörli szemeiben sorakozó könnycseppeit és egy óra múlva már az ajtón jön ki. Lent az udvaron 4 ismeretlen, kb. a szöszivel egykorú lány ücsörög két egymással szembe lévő padon. Leérve a lány rájuk néz és elmosolyodik. Ám fél perc sem telik el, de tekintete komolyra változik és csak ennyit mondd barátainak:
- Visszatért!
Ennyi lenne! :) Rem tetszett és akk hozom is az első részt!! ^^
